.::1.rész::.

-Jól van fiúk mára ennyi.-kiabált fel a menedzserünk a színpadra, majd el is húzott, én pedig abban a pillanatban rogytam le a földre.
Egy új helyszín, új fellépés. Imádtam sztár lenni, persze csak az a csillogós oldala tetszett,  a másik része ahol nem számít senki magán élete sem, csupán az hogy mennyiért tudnak eladni egy kamuban tocsogó sztorit na, azt már kevésbé szerettem. De erre vágytam, hát most megkaptam. Mire észbe kaptam a fiúk már sehol sem voltak, így hát én is elindultam a kijárat felé de már a halkan beszűrődő sikolyoktól megfájdult a fejem ezért inkább a hátsó kijáratot választottam.
Amint kiléptem az ajtón megcsapott a hideg esti levegő és összehúztam magamon a kabátom. Ahogy kifelé haladtam a sikátorból, egyre rosszabb ötletnek tűnt ez az egész 'szökjünk ki hátul mert fáradt vagyok' ötlet.  Egy sötét alak állt egy zokogó lány felett, és kíméletlenül rúgott ismét az összegörnyedt testbe. A konténer mögé bújtam gyáván, és onnan figyeltem az eseményeket de mikor egy csapat fiatal srác vonult el az utcán az alak körbe nézett majd elviharzott a helyszínről. Gyorsan a lányhoz siettem, de ő ekkor csak annyit suttogott kimerülten, hogy „segítség”. Ötletem sem volt mit tehettem volna, otthagyni nem hagyhattam ott mert akkor miattam hal meg. A felemeltem a földről majd a nem messze parkoló kocsimhoz cipeltem, ahol betettem a járműbe és a legközelebbi kórházba vittem. Mikor egy lánnyal léptem be az épületbe mindenki rémülten nézett rám.

-Segítsenek már az ég szerelmére!-emeltem fel a hangom hátha meghall valaki. Így is lett kt percen belül az ismeretlen lányt hordágyon tolták az egyik vizsgáló felé.

-Fiatal ember!- szólított meg a recepción álló néni

.-Nem szeretné bejelenti a sérültet?-nézett rám kérdőn.

-Nem tudom, mit tudnék bejelenteni.-válaszoltam neki elképedve. De most komolyan, a helyzet, hogy behozok egy lányt aki csupa vér és úgy néz ki mint akit megerőszakoltak, nem ráadásul, az én pólómat is összevérezte.

-Nem ismerem a lányt.-böktem ki végül.

-Értem. méregetett furcsán szemüvege fölül.

-De legalább azt, mondja el, hogy mi történt és írja alá a bejelentő lapot.
Aprót bólintottam és pulthoz sétáltam, majd elkezdtem mesélni a hihetetlen kis történetet.

-Szóval azt akarja mondani, hogy amikor kijött az épületből ez a lány csak ott hevert össze verten, és véresen?-hitetlenkedett még mindig az öreg lány.

-Nem! Mikor kimentem még ott volt az a fura alak is de sötét volt és semmit nem láttam belőle.-magyaráztam neki tovább kézzel lábbal. Ki voltam merülve ez a nő pedig értetlen volt.

-Azt hiszem értesíteni kell a rendőrséget.-mondta olyan lassan a szavakat mintha attól félne, hogy nem fogom fel amit mond.

-Leülnél addig a székre?-kérdezte, miközben az ocsmány zöld székre mutatott a folyosó túl oldalán. Semmi kedvem nem volt az őrsön éjszakázni, miközben kihallgatnak.

-A lányról, akit behoztam...szóval róla van valami hír?-intéztem szavam a pult mögött olvasó nőhöz.

-Igen, egy ideje már a kórteremben fekszik, kómában.-közölte egyhangúan mintha ez valami mindennapos dolog lenne. Neki talán az is de nekem nem, majdnem a szemem láttára öltek meg egy lányt.  Szerintem csupán azért nem sokkolódtam még le mert nem is tudtam rendesen felfogni mi a fene történik velem. Miután nagy nehezen kitudakoltam, hogy hányas kórteremben fekszik, azonnal elindultam, hogy megkeressen. Mondanom sem kell a recepciós nem nézte jó szemmel de nem érdekelt. Látni akartam a lányt, mert eddig eszembe se jutott jobban megnézni, hisz nem is tudtam a könnyes véráztatta arcát rendesen megvizsgálni. De most ott álltam és az üveg ablakon keresztül figyeltem ahogyan békésen alszik. Szőke haja csapzottan terült szét a párnán a szája pedig fel volt repedve, arcát pedig lila foltok borították. Bárki is bánt el vele biztos nem egy csomag gumimacin vesztek össze. Mikor elmélyültem volna arca vonásaiban egy férfi köszörülte meg a torkát mögöttem.

-Harry Styles?
Felé fordultam és aprót bólintottam.

-Attól tartok, velünk kell jönnie, kérem kövessen.-mutatott a folyosó felé. Én pedig követtem. Mintha valami bűnözőt kezelnének, kész vicc. Én nem is csináltam semmit, csak segíteni akartam.